A királyrákok az Antarktiszra vándoroltak.
A fölmelegedés miatt a következő száz év során olyan, 40 millió éve nem látott ragadozók térhetnek vissza a jeges kontinensre, amelyekkel szemben védtelenek az évmilliók során itt megtelepedett puhatestű, vékony vázú élőlények. Újra megjelenhet az antarktiszi parti vizekben a most még a kissé északabbra fekvő, néhány fokkal melegebb vizekben élő királyrák, s hamarosan megérkezhetnek a cápák is. A királyrákok szeretik a hideg tengervízet, de egy bizonyos hőmérsékleten nem tudnak ellenállalni a tengervízből felszivódó magnéziumnak. Ha a rákok migrációja ciklikus jelenség lesz az nagyon megváltoztatja az Antarktisz ökoszisztémáját, ami elsősorban a puhatestüek eltűnését jelenti.
Mindez alapjaiban forgatná fel az antarktiszi ökoszisztémát, vészesen megcsappanhat például a garnélák és a tengeri csillagok állománya, s az egyetlen sarkvidéki csontos hal, a jéghal is veszélybe kerülhet.
A globális felmelegedés a leggyorsabb ütemben éppen a sarkvidékeknél jelentkezik, így ez az érintetlenség csak viszonylagos. (Az Arktiszon és az Antarktiszon kétszer gyorsabban emelkedik az átlaghőmérséklet, mint a Föld más részein, s a felmelegedés belátható időn belül az antarktiszi tápláléklánc összeomlásához vezethet.